“Kerékpárral a hősök nyomában”

2018. április 20-21-én 35 fős csapattal 107 km-es (46+61 km) kerékpártúrán vettünk részt. A pénteki tanítás után gyönyörű napsütésben indultunk el a Petőfi-sziget felé, hogy a Nagy-Pandúr-szigeten keresztül Szeremle irányába a Duna-töltésre jussunk. Kellemes tavaszi szellő fújdogált, az ártér fái legszebb tavaszi pompájukban tündököltek, és kissé fiús csapatunk -mindössze három diáklány vállalkozott a túrára- igazán jó hangulatban kerekezett Mohácsra.

Dunafalvát elhagyva egy defekt okozott némi munkát Gottlieb tanár úrnak, és némi izgalmat a csapatunknak, hogy a szereléssel elvesztegetett idő ellenére is elérjük-e az utolsó kompot Mohácsra. Az Újmohácsig tartó utolsó 7 km akár egy Tour de France időfutamnak is megfelelt volna, amivel persze nem Párizsba, de sikeresen begurultunk a várakozó komphoz a kompkikötőbe.

Az átkelést követően elkerekeztünk a mohácsi Nemzeti Történelmi Emlékhelyre, ahol Gyuri bácsi várta csoportunkat, aki a látogató központ látványos kiállítását még érdekesebbé tette narrációjával. A mohácsi csatáról készült animációs filmek levetítése után fáklyákat gyújtottunk, és elindultunk az emlékparkba egy történelmi sétára. Gyuri bácsi az egyes stációknál beszélt a csata hőseiről, a magyar és török csapatok haditetteiről, a környező lakosság által átélt borzalmakról, a csata történelmi következményiről és a kopjafák által hordozott szimbólumokról is. A holdfényes éjszakán, a csillagos égbolt alatt a fáklyák fényében meghallgatott történetek segítettek abban, hogy jobban megértsük és megérezzük a magyar történelem e nevezetes eseményét.

Az emlékhelyen tett látogatás után újra nyeregbe szálltunk, s már csak néhány száz méter várt ránk, hogy az Ifjúsági Táborba érkezzünk. A sötét éjszakában a kerékpárjaink fénye, mint egy rubin ékkövekkel díszített nyaklánc kígyózott az úton… A szálláson meleg vacsorával vártak bennünket, majd elfoglaltuk a 3 ágyas szobáinkat. Diákjaink -fáradtságuk függvényében- hamar elcsendesedtek, vagy hajnalig beszélgettek a baráti társaságok szobáiban.

Szombaton reggeli után Somberek felé vettük az irányt, hogy a Csele-patak torkolatánál II.Lajos király emlékművét elhagyva, majd egy erősebb emelkedőt leküzdve meglátogassuk a Szent Miklós Vízi- és Taposómalmot. Egy volt türrös diákunk végzi a malmok rekonstrukcióját és építését, és házigazdaként ő beszélt nekünk a térség történelméről, a régi molnárok munkájáról, a kiállított malomipari hagyatékról ill. eszközökről.

Hazafelé a déli, kora délutáni meleg, no és a már második napon kerékpárülésen töltött órák miatt többször tartottunk hosszabb pihenőket, így jégrémmel frissítettünk  a kompkikötő büféjében, de hosszabban pihentünk a dunafalvi focipályán, illetve Szeremlén is, ahol Csóka Dóri 12.A osztályos diákunk lovon ülve várt bennünket, hogy öccsével Monostorra nyeregben (egyikük ló, másikuk kerékpár nyergében) érkezzen haza.

Programunk Baja Város Önkormányzata Képviselő-testületének Köznevelési, Ifjúsági és Sportbizottsága támogatásával valósult meg, melyet ezúton is köszönünk!

Kísérőink voltak: Gugánné T. Ágnes, Dr. Hal Viktorné, Havasi Rita, Huzsvay Edit, Kissné Katona Ágnes, Pető-Ónódi Réka tanárnők és Gottlieb Gábor ill. Gugán Antal tanár urak.