Ballagás

“Tisztelt Tanáraink,  kedves Szülők, Vendégek, Diáktársaim!
Elérkezett a nap, mely lezárja a Türrben eltöltött éveinket. Ez a nap egyben a búcsúzást, az emlékezést jelenti számunkra.
Sokat gondolkoztam azon, hogy lehetne minél élvezhetőbbé, emlékezetesebbé tenni ezt a beszédet, és bárkit kérdeztem erről, az első mondat mindig az volt: ne legyen hosszú! Ha majd évek múlva visszaidézzük az iskolában töltött időket, akkor nem feltétlenül a tananyagra, hanem a közösen szerzett élményekre fogunk emlékezni. Biztos megmarad az órák hangulata, eszünkbe jut egy találó beszólás, vagy bevillan egy rosszul sikeredett szerva, amin tanárainkkal együtt nevettünk. Mert ez a lényeg. Itt az iskolában is arra tanítottak- főként történelemórán – hogy csak a lényeget mondd. Senki sem arra fog emlékezni, hogy milyen képletet vettünk matekórán, vagy mikor született Vajda János, de ez nem azt jelenti, hogy az egyik vagy másik tantárgyat kevesebbre tartanánk. Ezekben az utolsó pillanatokban emlékezzünk a lényegre! Gondoljunk arra, mennyi élménnyel gazdagodtunk, mennyi felejthetetlen nyomot hagytak bennünk az itt eltöltött évek. Mindössze néhány nap múlva beszámolunk arról, milyen tudás birtokában vagyunk, s remélem, akkor majd kiengesztelhetjük tanárainkat azzal, hogy tudjuk az évszámokat, helyszíneket, definíciókat.
Ez a nap a köszönetek napja is. Óvó tekintetek, segítő kezek vettek körül mindeddig, vigasztaltak, ha sírtunk, fogták a kezünket, ha bátorításra szorultunk, vagy a háttérből drukkoltak, ha egyedül akartuk megoldani ügyes-bajos problémáinkat. Köszönjük szüleinknek mindazt a támogatást, melynek eredményeképpen felnőtté válhattunk. Mindezért hálásak vagyunk kedves szüleinknek, és reméljük, egyszer majd belőlünk is ilyen szülők válnak.
Köszönetet mondunk kedves tanárainknak, hogy ezekben az években olyan tudással gyarapodhattunk, mellyel boldogulhatunk az előttünk álló életben. Természetesen nehéz dolguk volt velünk, amikor a gondolataink kissé elkalandoztak, vagy nagyobb figyelmet szenteltünk egymásnak, mint az oktató tanárnak. Kérjük, nézzék el nekünk ezeket a botlásokat. Köszönetet mondunk azért, hogy nemcsak tanárként, de emberként is megismerhettük önöket, hogy betekintést nyerhettünk az életükbe, s  örömet csempésztek a hétköznapjainkba.
Nem feledkezhetünk meg azokról a szorgos kezekről sem, akik sokszor hajnalok hajnalán vagy éppen éjszakába nyúlóan azon fáradoztak, hogy tiszta osztályokba érkezhessünk másnap, s ezzel könnyebbé tegyék az itt eltöltött órákat.
Szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy egy szál virággal megköszönjük a sok fáradozást, munkát igazgatónőnek, tanárainknak, iskolánk dolgozóinak.
Kedves Diáktársaim! Úgy vélem, legtöbbünknek sokat jelentett ez a négy-öt év. Új barátokat szereztünk, új embereket ismerhettünk meg. Én örülök, hogy ebbe az iskolába járhattam, hogy ebbe az osztályba kerültem.  Voltak vitáink, nézeteltéréseink, de ahogy a vége felé közeledtünk, egyre jobban összekovácsolódtunk, igazodtunk egymáshoz. Akikkel kilencedikben még alig beszéltünk, azokkal az utolsó évben már együtt nevettünk.
Több állomása volt a barátszerzésnek is. Elsősként még csak az osztálytársakat ismertük, majd a közös bulik alkalmával  kinyílt a paletta.
Tavalyelőtt szakmacsoportot választottunk. Habár tudtuk, hogy ez több elfoglaltsággal jár, de a délutáni óráknak is megvolt a varázsa. Az emelt szintű képzés segítségével tovább tudjuk építeni a jövőnket. Néhányan egyetemre mennek, ahol azt fogják tanulni, amit szeretnek. Lesznek, akik szakmát tanulnak, akár itt az iskolában, akár egy másik intézményben. Bízom abban, hogy mindenki képes lesz helytállni, vagy megtalálni a neki való helyet. A Türr egy alap volt, amire építkezhetünk, s úgy vélem, az egyik legjobb alap, amit kaphattunk.
Bárhova is megyünk, emlékezzünk ezekre az évekre! Sokat jelentettek számunkra, nem szabad elfelejtenünk. Reméljük, mély nyomot hagytunk tanárainkban, barátainkban, fiatalabb iskolatársainkban, s nem fogtok elfeledni minket. Mi is emlékezni fogunk rátok.
Már csak egy fontos dolog maradt hátra. Mindenkinek kívánok kitartást, erőt az előttünk álló vizsgákhoz, sok sikert, boldogságot a továbbtanuláshoz, az élethez.”

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.