Itt jártunk…

Oldalunkon  diákjaink iskolán kívüli alábbi kirándulásainak beszámolóit olvashatja:

10. A Kerékpáros osztálykirándulás  a Balatonon

A tanév utolsó, egyben legmelegebb hétvégéjét a 10. A-sok a Balaton mellett, Siófokon töltötték.A 3 napos kirándulás fő programja egy egész napos kerékpár túra volt. Útvonal: Siófok-Szántód-Tihany-Füred-Balatonalmádi-Balatonvilágos-Siófok (87 km). Köszönet Sári Éva és Mülbacher Tünde tanárnőknek.
Osztályfőnök: dr. Hal Viktorné​

9. C Osztálykirándulás  a Somogy megyei Bőszénfán és Patcán, a Katica Tanyán

Szarvasok és katicák

Nemrégiben (2015. június 6-7-én), szerencsénkre napos idő kíséretével, megejtettük első osztálykirándulásunkat. Reggel nyolckor indultunk az iskola elől osztályfőnökünkkel, Lakner Mónikával, és kedves kísérő tanárunkkal, Huzsvay Edit tanárnővel. Felszálltunk a buszra, és izgalommal teli csevej, s kacaj sor töltötte meg annak minden egyes szegletét.

Első állomásunk, a Bőszénfai Szarvasfarm „személyében” testesült meg. A megérkezésünk után pár perccel vezetőnkkel felszálltunk a traktor által vontatott „pótkocsira”. Én személy szerint kissé megrémültem, amikor elindultunk, de aztán ennél élvezetesebb utat el sem mertem volna képzelni.
Tehát elindultunk traktorral vontatott hintónkon, körülöttünk lovak és szamarak tömkelege legelt  -kicsi és nagy egyaránt -, itt-ott pedig kecskék hallatták mekegős hangjukat. Első kicsi „pihenőnk” egy fiatal szarvas csapat „megfigyelésével” kezdődött. Előadónk elmagyarázta miképpen vívnak meg egymással az ifjú szarvasbikák, miként növesztik agancsukat- ne felejtsük el, hogy az agancs és a szarv nem ugyanaz!-, s milyen módon változik meg a bőgés ideje alatt testtömegük.
Tovább haladtunk a traktorunkkal, a föld csak úgy porzott mögöttünk … valójában nem. Lassan mentünk, csiga lassan és pattogtunk a kemény üléseken. Következő megállónk egy kerítés nélküli legelő volt, melyen szarvasok tucatjai pihentek. Nem is igazán figyeltek minket, csak néha-néha felénk néztek nagy szemeikkel. A fűben agancs tenger terült el, a látvány pedig leírhatatlan, csodálatos volt. Idegenvezetőnk figyelmeztetett bennünket arra, hogy ha szarvas kicsinyt találunk, aki boldogan csücsül a fűben, NE piszkáljuk, mivel az anyja nem messze tőle 50 maximum 100 méterre legelészik, és megijed az embertől, így elfut. Majd ifjú szarvasteheneket nézhettünk messziről, ekkor újabb információ áradat érkezett. Tudniillik a szarvasok társas lények, családcentrikusak, ha szabad így leírni. A legerősebb kapcsolat mégis a nőstények közt alakult ki. A fiatal bikákat ugyanis ivarérett korukban elüldözik a csordából.
Visszafelé menet láttunk vaddisznókat kicsinyeikkel, akik apró lábacskáikon futottak anyjuk s apjuk után. Gyurgyalag fészket, egy kis homok „szirtben” és plüss állatszerű, aranyos szamár kicsinyeket.
A következőkben a „díjak” termébe, a trófea kiállításra vándoroltunk.  A falakat vaddisznók, és szarvasok kitömött fejei, illetve koponyái díszítették. Ezen kívül láthattunk „bundákat”, és agancsokat is. Egy fontos információ: hazugság az a megállapítás, hogy egy szarvas annyi éves, ahány ága van az agancsának. Akkor lehet egy kétéves szarvas egy is. Milyen jó neki!
Utolsó bőszénfai kalandunk az állatsimogatóban köszöntött bennünket. Szelíd, anyjuktól elszakított- kedves turista bácsik, és nénik által elvitt pici, fűben csücsülő borjak- szarvasokkal, őzikékkel találkoztunk. Kenyérrel etettük őket, aztán menekültünk mikor elfogyott. Sokat időztünk náluk. Majd láttunk lámákat, kínai szarvasokat és megint csak őzeket.

Szép volt, jó volt, menjünk tovább. Szóval felszálltunk a buszra és irány a patcai Katica Tanya. A buszban üvöltött a Wellhello, Kis grófó és társai. A hangulat a tetőfokra hág.

Tehát megérkeztünk végső úticélunkhoz, a nagybetűs TANYÁHOZ. A hely csodálatos volt, tó a közepén, dombok s hegyek, ágak, bokrok mindenütt. Szamarak „iáztak”, madarak csicseregtek. Az igazi élet, meg kell hagyni. Egy mini faluban szállásoltak el minket, a Katica Portán. Szép udvaros kunyhó, egy kicsi játszótérrel, minden, mi gyereket szórakoztat. Az alvóhelyek kicsik voltak- Hol nem? kérdem én-, de maga a hely csodálatos és harmonikus volt. Elfoglaltuk ágyainkat, a telefonokat töltőre raktuk, és indultunk is a főházba. Megkaptuk a karszalagokat, aztán az instrukciót is vele együtt. Mit szabad és mit nem. Hogyan és miképpen.  Alap dolgok … melyeket senki sem tart be.
Az osztály szétvált, mindenki ment a maga útjára. Ki a kötélpályára, ki az óriás labirintushoz, vagy éppen az ugráló dombocskához. De volt, aki inkább leült- jégkásával vagy valami hideggel a kezében- és csevegni kezdett a másikkal.
Kötélpályás társaink mind megsérültek. Ki a kezén, ki a lábán. De az ide- oda csúszkálást biztos mindenki élvezte. – Ebben a programban tanárnőink is részt vettek, és minden bizonnyal élvezni is élvezték.
Az ugráló dombocskai, mi mindenkiből előhozta ugráló várért rajongó gyermeki lelkét, híres volt és „vérszomjas”. Blanka osztálytársnőnk nyaka kissé megjárta az ugrándozást, de volt, aki fejjel a homokba esett.

Este sütögettünk- ki-ki a maga húsait- aztán egy egész éjbe nyúló szórakozás vette kezdetét. A zene üvöltött, a macska megérkezett- Gergő barátunknak biztos hiányzik, a cirmos cicusa-, majd az ablakon keresztül távozott. Hahotázás itt is ott is, egy kis nasi, – ami senkinek sem árt- és boldogság a házban.

Másnap reggel finomat reggeliztünk- az egyszemélyes kutatócsoport kávét is talált, annak hiányában szenvedő társainak-, teáztunk, aztán útra fel, irány újra a tanya.
A csúszdapark eszméletlen volt- dicsőség annak, aki lecsúszott a hirtelen csúszdán.  A játszóház fantasztikus volt és élvezetes.
A „kiütlek” nevű játékot ajánlanám mindenkinek, aki kicsit is szereti, a fárasztó, lehetetlen küldetéseket, vagy a gokart pályát, a sebesség szerelmeseinek. A vízibiciklit, ami kissé megnyugtat, vagy egyszerűen a frissítő vízi bombát, ami után biztos nem szárazan távozik az ember. Csak egy a bibi, a környezetbarát tanyákon a szemét összeszedése KÖTELEZŐ!

Ami egyszer nagyon biztos: fárasztó, de kellemes utazás volt. Élményekkel teli, és új kapcsolatok is megköttettek. Ajánlom mindenkinek, aki szeret sétálni, a szabadban lenni.

Topálszki Nikolett: „ Na, szóval a kötélpályán megsérültem én is, meg a Petra is :D :D De azért jó volt :D Az ugráló tök’ jó volt, de ott meg a Blanka sérült meg…A csúszdák nagyon jók voltak…Ott nem sérült meg senki!”

Hauzer Kornél: „Nagyon király volt, az ottani bubis víz nagyon jó cucc volt :P

Lejegyezte: Kurucsó Edina


9. D Budapesti kaland

“Május 6-án egynapos kirándulásra mentünk. Régóta tervezgettük már a budapesti kirándulásunkat, és végre eljött a várva várt nap, a kirándulás napja.

Mindenki izgatottan várta már, a tervek között szerepelt, hogy megnézünk egy operaelőadást, és elmegyünk a Holokaust Emlékmúzeumba. Kedden reggel 6 órakor teljes létszámmal kint álltunk a vasútállomáson. Álmos, fáradt arcok, mégis izgatottak. Felszálltunk a vonatra, helyet foglaltunk és indultunk is. Előttünk állt egy négy órás út. Mondjuk az elején még nem volt semmi probléma, voltak vicces pillanatok, sok selfie, kíváncsiság.

10 óra körül érkeztünk meg Budapest, Keleti pályaudvarra. Leszálltunk, nyújtózkodtunk, hiszen nem olyan könnyű egy négy órás út. Megcéloztuk a négyes metrót 14 fős kis csoportunkkal, amivel egy megállót utaztunk, csak, hogy lássuk, milyen lett az új földalatti. Persze a csoport két fiúja már le is maradt az első adandó alkalommal, akiken jót nevettünk.

Elmentünk az Erkel Színházba, ahol az épület előtt nagy tömeg várakozott már. Sok diák volt ott különböző városokból. Bementünk az épületbe, amely szép, nagy és tágas volt, egyből mindenki mászkált, nézelődött. Majd leadtuk a holmijainkat a ruhatárba, és bementünk a nézőtérre. Amikor megtudtam, hogy mit fogunk megnézni, néztem egy nagyot aztán gondoltam majd kibírom. (Nem igazán figyeltem, amikor az osztályfőnök beszélt az előadás részleteiről.) Mozart Szöktetés a szerájból operáját adták elő az énekesek. Elkezdődött az első felvonás, az eleje nem is volt olyan rossz, de nekem ezt valahogy nehéz volt kibírni, hiszen távol áll tőlem ez a zenei műfaj. Ettól függetlenül szép volt és előfordult benne egy-egy vicces jelenet is. Majd jött egy kis szünet, mindenki a mosdóba sietett, egy kis evés-ivás, és már kezdődött is a második felvonás.

Miután vége lett, délután 2 óra felé járt mér az idő és elindultunk ebédelni. Elég éhesek voltunk, hát elmentünk “mekizni” egyet. Persze amikor elindultunk, a Tanárnő észrevette, hogy kevesebben vagyunk, most pár lány maradt el a csoporttól, és amíg vártuk őket, addig nézegettük a térképet, hogy merre is menjünk a Blaha Lujza tér felé. Megjöttek a lányok, és elindultunk…

Gyalog mentünk, útközben nézelődtünk és megbeszéltük, hogy ki mit szeretne enni. A Mc Donaldsban nem volt sok időnk, ugyanis fél 4-re kaptunk időpontot a Holokauszt Emlékházba.

A Corvin negyednél szálltunk le a villamosról, majd irány a Páva utca, ahol volt még kb fél óránk, de mivel minden messze volt tőlünk, se egy pláza a közelben, így csak várakoztunk. Bemenni még nem mehettünk be, mert nem érkezett meg az idegenvezetőnk. Kint várakoztunk az épület előtt, nagyon meleg volt, mindenki az árnyékot kereste. Amikor eljött az idő, bementünk. A bejáratnál átvizsgáltak minket, nehogy bomba legyen nálunk vagy valami. Ahogy beértünk, egy kedves idegenvezetőnő jött oda hozzánk, leraktuk a holmijainkat és mentünk is. Sokkal érdekesebbnek találtam ezt a programot, mint az operát, mert mindannyian tudtuk, miről szól a holokauszt…

Először egy falhoz vezettek minket, amire fel voltak írva az eltűnt zsidó emberek nevei, hogy a hozzátartozók le tudják róni a kegyeletüket. Utána egy ferde épülethez mentünk, amelyre azoknak a városoknak a nevei voltak felírva, ahonnan zsidókat deportáltak. Megtaláltuk Baját, Sükösdöt, Érsekcsanádot, meg még pár ismerős városnevet. Majd bementünk a múzeum épületébe, ahol sötét volt és zene szólt, megdöbbentő képkockákkal, térképekkel, iratokkal, videókkal és II. világháború korabeli plakátjaival vártak minket. Ahogy mentünk egyik teremből a másikba, egyre mélyebb betekintést nyertünk abba a korba, amikor a zsidókat szó szerint irtották. Hihetetlen volt… Eleinte nem hittem a szememnek, egyre érdekesebb volt az egész…

Fél 6 körül vége lett az idegenvezetésnek és elindultunk a vasútállomásra…

6-kor indult a vonatunk, megint egy hosszú 4 órás út állt előttünk.

Nagyon fáradtak voltunk már, páran el is aludtunk a vonaton. De az utolsó órában már tőlünk volt hangos a vonat, annyit nevettünk. Mikor megérkeztünk, mindenki fáradtam indult haza, miután megköszöntük Tanárnőnek, hogy egy ilyen tartalmas kirándulásra vitt el minket….”

Kristóf Dóra 9. D


Adventi kirándulás Bécsbe

December 5-7-ig kiránduláson vettünk részt Bécsben. Szombaton megnéztük a Schönbrunni kastélyt, sétáltunk a kertebn, a Mariahilfer Stasse-n. Volt idönk nézelődni, vásárolni. Este a Chriskindlmarkt-ot jártuk be, ittunk forró punchot.

Vasárnap a Burg-ban megnéztük a Silberkammer-t, a Sisi múzeumot, majd a Prater-nél felültünk az óriáskerékre, a szellemvasútra vagy egy-egy körhintára. Este fél kilencre értünk Bajára.

Szervező Pumpné Bíró Ágnes tanárnő volt.


12. C OperaKaland- Látogatás az Erkel Színházban

Az OperaKaland elnevezésű program az utóbbi évek legnagyobb szabású közművelődési-köznevelési kezdeményezése, amely a Magyar Állami Operaház szervezésében valósul meg.  Az OperaKaland résztvevői minőségi, elsőrangú, teljes opera-élményben részesülnek. Az előadások komplex pedagógiai programmal egészülnek ki: ezek egy része az előadásba építve jelenik meg (szereplők bemutatása, magyarázatok beszúrása a digitális kivetítőn stb.), más részük a felkészítési időszakban kerül megküldésre az iskolák részére.

2014. október 8.-án az osztályunk az OperaKaland program keretében ellátogatott a budapesti operába. A “kalandot” osztályfőnökünk, Kiss Klára tanárnő szervezte, kísérőként továbbá  Mülbacher Tünde tanárnő jött velünk.
Reggel 6 órakor indult a vonatunk,  csaknem négy óra utazás után meg is érkeztünk a helyszínre, az Erkel Színházba. A korai kelés miatt kicsit fáradtak voltunk, de a műsor kezdetére már fittek lettünk. A “Szerelmi bájital” c. darabot néztük meg, a nézőtéren 1700 diákkal együtt! A három órás előadás nagyon érdekes volt, felejthetetlen élményt nyújtott mindannyiunknak. Sokan most láttak közülünk életükben először operát.
 Ezután elmentünk az Aréna plázába, ahol mindenki kedvére vásárolgathatott, nézelődhetett, sütizgethetett. Sokat nevettünk, jó hangulatban telt el a hazafelé út is. 
Köszönjük az élményt osztályfőnökünknek! 

 

Francsicskovics Dominika, 12.C

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.