Operakaland

Fuszenecker Fanni 10.E osztályos tanuló beszámolója:

2015 október 2-án, egy pénteki napon indult el az osztályunk – majdnem teljes létszámmal – vonattal, Budapestre. Annak ellenére, hogy elég korán kellett kelnünk, és 5:45-kor már a vonatállomáson voltunk, roppant mód megörültünk, mikor megláttuk, hogy milyen szuper vonattal fogunk utazni. Gond nélkül lezajlott a közel három órás vonatút. Kelenföldön szálltunk le, ahol először az osztályfőnökünk megvette az egész napra szóló jegyeinket, ezután a Kálvin térre metróztunk, ahol volt harminc percnyi szabadidőnk. Az osztály nagyobb része rögtön mosdót, vagy McDonald’s-ot keresett. Miután letelt a fél órás szabad program, ismét metróra szálltunk – és nem is a mi osztályunk lett volna, ha nem történik velünk valami – egy diák nem tudott felszállni,  ő a következő, öt perccel később induló járattal jött utánunk az átszállásunk helyére. Innen már az Erkel színházhoz mentünk, ahol a tanárnők átvették a jegyeinket a West Side Story-ra.

“A West Side Story alkotói a klasszikus zene, tánc és drámairodalom felől érkeztek a zenés színház világába. Nagy, közös álmuk volt egy tökéletes musical, amelyben a három művészi kifejezési forma, a zene, a tánc és a szöveg olyan csodálatos egységet alkot, amire addig még nem volt példa a Broadway színpadán. Legyen az előadás váza a szöveg, lüktető szíve a tánc és lelke a zene. (…)  A mások gyűlölete által elválasztott szerelmesek örök tragédiáját meséli el az előadás, miközben súlyos társadalmi problémákra is rámutat. Elgondolkodtat, de nem foglal állást. Felráz, de nem ítélkezik.” (http://www.opera.hu/)

 

Két órás előadás volt, egy rövid szünettel a két felvonás között. Az előadás után egy félreeső teremben csoportképet készítettünk, majd azonnal célba vettük a Természettudományi Múzeumot. Nehézkes volt az odatalálás, de pár percnyi Google Maps böngészés után, valamint néhány budapesti lakos segítségét kérve sikerült odajutnunk. Az osztályunkat két csoportra bontottuk: míg az első csoportnak az idegenvezető előadást tartott a kiállított dolgokról, a másik csoport szabadon nézelődhetett – természetesen a múzeum falain belül. Hallhattunk érdekes dolgokat, mert szerencsére nagyon jó idegenvezetőt kaptunk, aki próbálta úgy előadni a mondanivalóját, hogy azt a mi korosztályunk is figyelemmel kövesse. Miután mindkét csoport végighallgatta a 45-50 perces előadást, a múzeum bejárata előtt újabb osztálykép készült.

 

A Természettudományi Múzeum, és a vonatunk indulása között ismét volt 30-40 perc szabad programunk, a Keleti Pályaudvaron. Itt ahányan voltunk, annyi felé mentünk – volt, aki pizzát vett, vagy más rágcsálnivalót, más galambokat etetett. Háromnegyed hatkor indult haza a vonatunk. Sárbogárdi átszállásunk után már csak Baján kellett leszállnunk. Bár a Pest-Baja közötti két vonat nem volt a legjobb, jó hangulatban telt el a haza út is, a legtöbbünkön meg sem látszódott, hogy épp egy fárasztó, hajnalban kelős, egész nap rohangálós napon vagyunk túl. Fél kilenc körül értünk be a bajai vonat állomásra. Azt hiszem, az egész osztály nevében írhatom, hogy egy jó osztályprogram volt ez a pesti út.

Szervező Gombárné Szemelácz Mária osztályfőnök, kísérő Lakner Mónika tanárnő volt.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.