A Terror Házában jártunk

„Ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig lesznek újak”

Az 56-os emlékév alkalmából rendhagyó program várta a 10. B osztályt 2016. február 26-án a budapesti Terror Háza Múzeumban. A bejáratnál megnéztük a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja alkalmából frissen felavatott történelmi emlékhelyet jelölő sztélét (feliratokat alkalmazó emlékoszlop), majd előadáson és tárlatvezetésen vettünk részt.

Az 1944-es nyilas uralom idején a magyar nácik pártszékházaként működött az Andrássy út 60. szám alatt álló épület. 1945-től 1956-ig pedig a kommunista terrorszervezetek, az ÁVO és az ÁVH központjaként szolgált. Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozatával nyilvánította február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává. 1947-ben ezen a napon tartóztatták le a szovjet megszálló hatóságok Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, akit országgyűlési képviselő lévén mentelmi jog védett. Az akció a totális egypárti diktatúra kiépítésének első lépése volt. (Városnéző sétánk során megálltunk Kovács Béla szobránál a Duna-parton, a képviselői irodaház mellett.)

A közgazdaság ágazat tizedikes tanterve tartalmazza a gazdasági rendszerek, a piacgazdaság és a központi tervgazdaság modelljének megismerését is. A gazdasági és jogi alapismeretek tantárgy tanulása során hallottunk a kor gazdaságtörténeti vonatkozásairól, a kötelező beszolgáltatásról, jegyrendszerről, kapun belüli munkanélküliségről. Megismertük a hatalmi ágak szétválasztásának, törvény előtti egyenlőségnek az elvét, az ártatlanság vélelmét vagy a diszkrimináció tilalmát. Ezért különösen érdeklődve figyeltük ennek a történelmi kornak a gazdasági és jogi sajátosságait.

A második világháború alatt a parasztság arra kényszerült, hogy megtermelt javainak jó részét beszolgáltassa az államnak. A termény a városokban élők ellátására szolgált, illetve külföldre szállították. Az 1945-ös földosztás révén százezrek jutottak földhöz. A régi és a boldog új tulajdonosok is abban bíztak, hogy földbirtokuk biztos megélhetést nyújt majd számukra. A gazdáknak azonban továbbra is először beszolgáltatási kötelezettségüket kellett teljesíteniük, csak ezt követően értékesíthették szabadon terményeiket. A magyar parasztságnak nemcsak a lakosság és a megszálló szovjet hadsereg élelmezéséről kellett gondoskodnia, hanem jóvátételre is termelnie kellett.

Az 1945 nyarán aláírt magyar–szovjet gazdasági egyezmény a felek számára lehetővé tette vegyesvállalatok alapítását. A szovjetek éltek a lehetőséggel, hogy ily módon is ellenőrzésük alá vonják a magyar gazdaság – a bányászat, az ipar, a közlekedés– számukra fontos ágazatait. Közös irányítás alatt álló cégeket hoztak létre a magyar bauxit kitermelésére és az alumíniumgyártásra. Az atombomba előállításához felhasznált és a Mecsekben bányászott uránérc különösebb formaságok nélkül jutott a szovjetek birtokába.

Azokban az országokban, ahonnan a Vörös Hadsereg űzte ki a náci megszállókat, szovjet típusú társadalmi berendezkedést kényszerített az ott élőkre. Leereszkedett a vasfüggöny, a határokat lezárták, elaknásították. Megszűnt a parlamentarizmus, megszűntek a politikai viták. A szovjetek jelölték ki a pártállami vezetőket, akik terrorral és erőszakkal hatalomra juttatták a kommunista pártot. A kiállított híres ZIM típusú autó félelmetes emléke a kornak: felidézi a hírhedt „fekete autót”, amellyel éjnek idején vitték el „a rendszer ellenségeit”.

A második világháború után, a győztes hatalmak rendelkezéseinek megfelelően, Magyarországon is megalakultak a népbíróságok. Feladatuk az volt, hogy felelősségre vonják a háborús és népellenes bűncselekmények elkövetőit. Ezeknek a pereknek nagy részét a társadalom döntő többsége helyeselte. A népbírósági eljárások azonban lehetőséget nyújtottak a berendezkedő kommunistáknak arra, hogy az igazságszolgáltatás felhasználásával számoljanak le az útjukban álló társadalmi és politikai ellenfeleikkel is.

Ehhez a bírói függetlenség felszámolására volt szükség. Koncepciós és látványperek tucatjait rendezték meg. Megszűnt a törvény előtti egyenlőség, helyébe az osztálybíráskodás lépett. Ez azt jelentette, hogy a bíróság súlyosbító, illetve enyhítő tényezőként értékelte a vádlott származását, osztály-hovatartozását. Ugyanazért a cselekményért lényegesen súlyosabb ítéletet kapott a kulák, a burzsoá vagy az arisztokrata, mint a szegényparaszt vagy a munkás. Nagy szerepe volt ennek az ítélkezésnek a magyar birtokos parasztság tönkretételében. Az ún. kulákperek mintegy 300 ezer embert érintettek. Megfosztották őket vagyonuktól, szabadságuktól, becsületüktől, több esetben életüktől is.

A magyar bíráskodás átvette azt a szovjet jogelvet is, amely megszüntette az ártatlanság vélelmét, és lehetővé tette bizonytalan tényeknek a vádlott terhére történő alkalmazását. Bizonyíték helyett sok esetben megelégedtek a kínzással kikényszerített „beismerő vallomással”. Nem a vádlónak kellett a vádlott bűnösségét bizonyítania, hanem a vádlottnak azt, hogy ártatlan.

Az előadáson a múzeum történésze arról is beszélt, hogy az Aranycsapat széthullását a mai napig nem heverte ki a magyar futball - de más világnagyságokat is elveszítettünk a sportban az 1956-os forradalom leverése miatt. A melbourne-i olimpián a magyar csapat 9 aranyérmet szerzett, 10 ezüst mellett, és ezzel a negyedik helyen végzett a nemzetek között. Ám ez így is drasztikus visszaesés volt, hiszen négy évvel korábban, Helsinkiben 16 aranyat szereztünk, és harmadikak voltunk az egész világon, az aranyakat számítva.

A melbourne-i olimpián játszódott le az 1956. december 5-ei vízilabdameccs nevezetes jelenete, amikor Zádor Ervint a szovjetek egyik játékosa úgy lekönyökölte, hogy vérezni kezdett. A szovjet tankok Budapesten leverték a szabadságharcot, de Melbourne-ben a pólósok legyőzték a Szovjetuniót. Ennek az eseménynek és a forradalomnak állít emléket a Szabadság, szerelem című Fenyő Iván, Dobó Kata és Csányi Sándor főszereplésével 2006-ban készült magyar film.

 (A beszámoló megírásakor felhasználtuk a terrorhaza.hu honlap és a kiállítótermekben elhelyezett tájékoztatók anyagait, valamint Szegő Iván Miklós Világklasszisokat vesztettünk c. írását, amely az origo.hu oldalon jelent meg.)

Az osztályt a programra Győri Judit osztályfőnök és Borsódiné Jaksa Éva tanárnő, helyettes osztályfőnök kísérte el.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.