Évzáró túra Karapancsa, Dávodra

2016. június 4-én 35 diákunk és két kollégánk indult el Karapancsára, az idei tanév utolsó DSE túrájára. A meghirdetett program első állomása Karapancsán a kastélypark volt, ahol először a kerttörténeti tanösvényt jártuk, be és ismerkedtünk meg a terület jellegzetes növényeivel. Ezután a Habsburgok által épített és eredeti állapotába helyreállított vadészkastélyba mehettünk be körülnézni. Ezt követte a Vadászati Történeti Emlékhely és Kiállítás megtekintése, ahol tárlatvezetéssel látogathattuk a kiállítótermeket.

A program második részében egy 11 km-es gyalogtúra várt ránk Karapancsáról Dávodra a fürdőhöz. A kinyomtatott térképek, az előzetesen beszerzett útvonal információk, ill. a  kastélyparkban kapott útbaigazítás birtokában vágtunk neki a kicsit több, mint két órásra tervezett gyalogtúrának. Kánikulai melegben róttuk a kilométereket, gyönyörködtünk a csatornákkal szabdalt szántóföldek zöldellő-sárgálló vetésében, a vizeken ringatozó tavirózsákban, a számtalan zöld színben pompázó fasorokban és a távolban a látóhatáron, a párás levegőben felbukkanó Mecsek hegyeiben.

Utunk felénél jártunk, amikor  elkapott bennünket egy nyári zápor. A hirtelen lezúduló, hatalmas vízcseppekkel érkező, majd széllel kísért heves esőben gyakorlatilag mindannyian szemből bőrig áztunk. Szerencsére a levegő nem hűlt le, így bár cipőink cuppogtak a víztől, a szemből érkező zivatartól elől mindannyian csurom vizesek  voltunk, de fázni, nem fáztunk.

Amikor megláttuk a Homorúd táblát, sajnos tudatosodott bennünk, hogy az utat elvétettük – miért is nem gyanakodtunk, hogy folyamatosan észak-nyugati irányba haladunk, ha előttünk látjuk a Mecsek hegyeit, és hol is voltak a GPS-es telefonok???-, és nemhogy közelebb, de távolabb kerültünk Dávodhoz, mint a túra indulásakor. Mivel a gyaloglásra tervezett távot már éppen meg is tettük, és az ég színéből ítélve a visszafelé úton újabb eső várt volna ránk, így inkább hívtuk a buszt, és azzal mentünk Homorúdról Dávodra.

A fürdő felé egy nagy vargabetűvel haladva folyamatosan tisztult az ég, s bár a nap nem sütött ki teljesen, szűrt napsütésben, kellemes meleg időre érkeztünk a strandra. A nedves ruháinkból levetkőzve, először mindenki a melegvizes medencébe “bújt be”, majd a csúszdák beindulásakor a bátrabbak átmerészkedtek a hideg vizes medencébe is. Csúszdáztunk, fürödtünk, néhányan napozgattak, a megfáradtak, megéhezettek a büfében ettek-ittak, majd 4 órakor hazaindultunk.

A túrát szervezete és diákjainkat kísérte: Gugánné T. Ágnes tanárnő és Taskovics Péter tanár úr.

A program plakátját itt tekintheti meg

 

 

 

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.