Kirándulás a Vajdaságba – 9.A osztály

A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából szervezett kirándulás
Vajdaság Szerbia
2017. június 14-15.

Partnerek:

  • Bajai SZC Türr István Gazdasági Szakgimnáziuma
  • Dositej Obradovic Gimnázium és Közgazdasági Iskola, Topolya

Június 14. szerda

  • Indulás Bajáról 12 órakor
  • Zomborban a Magyar Polgári Kaszinó, Városháza , Megyeháza épületeinek megtekintése
    Zentai csatáról készült festmény megtekintése , kalauzol Pribilla Attila a polgármester tanácsadója és Bence Erika az Újvidéki Magyar Tanszék tanára
    Városnézés, szabad program
  • Érkezés Topolyára a Dositej Obradovic Gimnázium és Közgazdasági Iskolába 17 órára
    Közös ismerkedés a fogadó iskola diákjaival
  • 18 óra Topolya Városi Múzeum tárlatainak megtekintése
  • 19 óra Topolya Szabadidőpark (Krivaja patak akkumulációs tava): fürdés, sportprogramok
  • Szállás Bajsán – az Általános Iskola tornatermének elfoglalása 21 óra körül
    (vacsora „hátizsákból”)

Június 15. csütörtök

  • Séta 8 órakor a Tájházba (Bajsa), kemencés lepény reggeli a csűrben
    Tájházak (magyar és szerb) megtekintése
  • 9 órakor megemlékezés Topolyán a Nyugati temetőben az 1948-49-es ill. az 1944-es emlékműveknél, házigazda Tomik Nimród frakcióvezető
    A műsorban a Himnusz közös éneklése, egy-egy vers topolyai ill. bajai diáktól, ill egy próza
    Koszorú közös elhelyezése
  • Indulás 10 órakor Aracsra: Romtemplom megtekintése
  • Ebéd Temerinben a BUCIN SALAŠ tanyán
  • Érkezés Péterváradra 14 órára
    Fellegvár, hajósok órája, földalatti katonai alagutak megtekintése
  • Séta a hídon át Újvidék belvárosába
    Városnézés, szabad program
  • Érkezés Bács várához 18 órára
    Vár és a lakótorony megtekintése
  • Hazautazás: érkezés Bajára 23 órára (Útközben megálló Topolyán)

Útibeszámoló

A vajdasági kirándulás gondolata először annak apropóján fogalmazódott meg bennünk, hogy osztályunkba három határon túli, vajdasági diák is jár. Kíváncsiak lettünk, hogy bár a fiúk a mi nyelvünket beszélik – bár apró szóhasználatbeli eltérésekkel és némi akcentussal -, mégis másik ország lakói. Vajon honnan jönnek? Hogyan élnek magyarként egy másik országban?

Nagy örömmel találtunk rá a Rákóczi Szövetség Diákutaztatási programjára, és a tervezgetéshez, partneriskola kereséséhez egyik vajdasági diákunk, Illés anyukája, Bence Erika, az Újvidéki Magyar Tanszék tanárának segítségét kértük. Ő javasolta a meglátogatandó helyszíneket, és hozott össze bennünket Mengyán Pletikoszity Ildikóval, a Dositej Obradovic Gimnázium és Közgazdasági Iskola tanárával, a helyi magyar közösség egyik mozgató rugójával.

Ildikó finomítgatta a programot, és szervezte meg a kirándulást a legapróbb részletekig. Ő hívta meg a helyszíni vendéglátókat, akik megismertették a diákokat a helyi nevezetességekkel, reggelit, ebédet és szállást intézett nekünk, és tette vonzóvá a programot a topolyai diákok számára is. Nagy örömünkre felbíztatta történelem szakos férjét, hogy útvezetőként csatlakozzon hozzánk. Pletikoszity Paja nagy türelemmel és középiskolai tanárként empátiával bírta velünk felügyelő tanárként az éjszakát, majd nagy szakértelemmel kalauzolta végig diákjainkat mind a buszúton, megosztva velünk a környező falvak és városok rövid történeteit, és a nevezetességek megtekintésekor, azok történelmi, kulturális értékeivel, jelentőségével ismertette meg diákjainkat.

A kirándulásunkat az utolsó két tanítási napra szerveztük. Szerdán délben indultunk, és a hercegszántói határátkelőhöz közeledve derült ki, hogy az utazók között többen is vannak, akik még sosem jártak külföldön. A határon több mint egy órát vettek igénybe az útlevél és vámvizsgálatok, majd jó hangulatban, ragyogó napsütésben haladtunk Zombor felé, nagy-nagy várakozással az előttünk álló másfél napra.

Zomborban Pribilla Attila, a polgármester tanácsadója várt minket, és kalauzolt bennünket a Polgári Kaszinó épületében. Mesélt Zombor város, Bács-Bodrog vármegye történelméről, világhíres malomiparáról, híres szülötteiről, majd a régió életéről napjainkban. A belvárosban Bence Erika tanárnő vezetett végig bennünket, és mutatta be a történelmi épületeket, s besszélt azokról az intézményekről, amelyek ezekben az épületekben helyet kapnak napjainkban. A diákok itt váltottak dinárra forintot költőpénznek, itt próbálkoztak először magyarul vásárolni, rendelni. Ahol magyarul nem értő kiszolgálással találkoztak, próbálkoztak angolul, vagy vették igénybe vajdasági diákjaink segítségét, akik szerbül tolmácsoltak.

Topolyára a vendéglátó középiskolába (Dositej Obradovic Gimnázium és Közgazdasági Iskola) délután 5 órára érkeztünk. Meglepődve tapasztaltuk az iskola bejáratában kihelyezett plakátokon az iskolai viseletre vonatkozó szigorú rendszabályokat. Nem megengedett az iskolában a piercing, a lakkozott körmök, a magas sarkú cipő, fedetlen vállak, rövid szoknya, térdig lógó ülepű nadrág, strandpapucs… Ildikó tanárnő az iskola bemutatásakor (közel 400 fős, magyar és szerb tagozattal rendelkező szakközépiskola és gimnázium) kitért arra is, hogy a szerb kultúrában sokkal konzervatívabbak az emberek. Ennek egyik megnyilvánulása a közösségben való öltözködésre vonatkozóan a magyarországinál sokkal szigorúbb szabályok betartatása. A topolyai diákok nagyon közvetlenek voltak, szívesen fogadtak bennünket, nyíltan és fesztelenül közeledtek a bajai diákokhoz.

Következő programunk a topolyai Városi Múzeum kiállításainak megtekintése volt, ahol két dolgozó gondozza a kiállított anyagot. A földszinten időszaki kiállításokon helyi aktuális témákat mutatnak be, míg az emeleti termek történelmi, művészeti és régészeti emlékeket őriznek. Legnagyobb érdeklődéssel az 1300 éves csontváz körül ácsorogtunk, és megtanultuk azt, hogy milyen jelek alapján határozták meg a csontváz nemét, elhalálozásának okát, és korát. A földszinten az egyik kiállításon egy helyi hosszútávfutó emlékkiállítását láthattuk, aminek kapcsán diákjaink a matematika tanárnőnket emlegették fel kiállítási témaként, aki amatőr futóként az idei évben a Spartathlonon fut majd…

A koraestét a Krivaja patak akkumulációs tavánál töltöttük, amely a környék legtisztább vizű fürdőhelye, frissen felújított stranddal. Bár kicsit szeles és felhős volt az idő, három diákunk mégis elég bátor volt, hogy megmártózzon a tó vizében. A többiek fociztak, hintáztak, sétáltak a parkban, beszélgettek egymással, vagy élő közvetítést adtak mobiltelefonjukon az itthon maradt osztálytársaknak.

Szálláshelyként Bajsán az Általános Iskola tornatermét kaptuk meg, mely egy gyönyörű park közepében található. A helyi hulladék feldolgozó üzem bűzét szerencsére édes illatokkal elnyomta a virágzó hársfák és cserjék bódító illata, s a kellemes nyár esti időben, mind a tornacsarnokban, mind a parkban jó hangulatban – bár osztályfőnökünk alkohol fogyasztásra vonatkozó szigorát nem értve –  töltöttük el a lefekvés előtti órákat. Habár a matracokon való szállás nem mindenkinek nyújtott tökéletes alvást, összességében azonban rápihentünk a csütörtöki napra. A közös térben való alvás több emlékezetes, mosolyogtató pillanatot szerzett: Dani álomkórós kúszása a fűtéscsövek alá, Dominik elalvás előtti motyogása, Erik „túlélési gyakorlata” a mosdóban, vagy az ébredéskor vágott „fejek” látványára sokáig emlékezni fogunk.

A buszba való bepakolás után elsétáltunk a bajsai tájház(ak)ba. Itt meleg kemencében sütött lepénnyel, bodzateával, törökösen főzött kávéval vártak bennünket, majd reggeli után megnézhettük, mind a magyar, mind a szerb tájház autentikusan berendezett lakórészeit, melynek kiállított tárgyait, bútorait itt a faluban gyűjtötték össze.

A topolyai Nyugati temetőben az 1848/49-es ill. 1944-em emlékhelynél vártak ránk a vendéglátó iskola diákjai. A Városi Képviselőtestület nevében Tomik Nimród frakcióvezető köszöntött bennünket, és beszélt nekünk Topolya múltjáról, magyar vonatkozásairól, jelenéről. Ezt követte a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából szervezett, s a diákok által előadott emlékműsor, melyben először közösen elénekeltük a himnuszt, majd Hodik Annabella szavalta Terék Anna: Külföld című megindító versét, mely szívfájdítóan szól a határon túli magyarság életérzéséről. Csomor Viki a Trianoni békeszerződés történelmi tehertételéről beszélt prózában, majd Égi Csenge Kosztolányi Dezső: Rapszódia című versét szavalta. Elhelyeztük koszorúnkat az emlékhelyen, főhajtással tisztelegtünk az ártatlan hősök előtt, majd csoportfotózás következett.

Utunk Aracs felé – nem kis meglepetésünkre – Brazílián keresztül vezetett. A helyi falucska a Brazíliába emigrálni kívánó, aztán inkább ebben a falucskában letelepülő családok erőfeszítéseinek állít emléket a hajdani célország nevének felvételével. A romtemplomhoz érkezve a Szent István által alapított templom maradványai között sétáltunk, amely az egyik legkorábbi magyar építészeti emlék. A templom környezetét a helyi magyar szervezetek önkéntesei tisztították meg és tették látogatható állapotba.

Délre érkeztünk Temerinbe, ahol a falu szélén található Bucin Salas nevű tanyacsárdában ebédeltünk. Az ízletes húslevest akkora rántott szeletek követték, melyek lelógtak a tányérjainkról. A helyben nevelt állatok húsából készített, és frissen felszolgált étel, az idénynek megfelelő meggyes pite megnyerte mindannyiunk tetszését, és megpihenve, jóllakottan folytathattuk utunkat.

Péterváradra délután 2-re érkeztünk. A fellegvárban sétálgattunk, fentről fotóztuk az alattunk lomhán kanyarodó Dunát, háttérben Újvidék városával, vagy egymást a hajósok híres, fordított órája előtt. Jólesően mentünk le kánikulából a katonai alagutakba, és a hűvösben kíváncsian jártuk be a háromszintes katakomba rendszert, megismerve az eredeti állapotában fennmaradt vár korabeli védelmi rendszerét. A hajdani aknamezőn érkeztünk újra a felszínre, amely régen a támadók rohamát volt hivatott lelassítani, s amely ma a híres újvidéki, könnyűzenei fesztiválnak, az Exit-nek ad otthont. A várból a Dunán átsétálva jutottunk Újvidékre. A városközpontban sétálgattunk, a forróságban a teraszokon hűsítettük magunkat, majd a főtéren a templom előtt egy koncertet élvezhettünk.

Utunk utolsó állomása Bács vára volt. A stratégiailag fontos védelmi vár –vastag falaira a bátrabbak fel is másztak – a lakótoronnyal viszonylag épen megmaradt, így nem kellett hozzá túl nagy fantázia, hogy elképzeljük, milyen lehetett fénykorában. A lakótoronyban a szűk csigalépcsőkön az egyes szinteket megmászva fennhangon sajnáltuk elődeinket, akiknek ezt nap, mint nap meg kellett tenniük. A lakótorony tárlatait megtekintettük, majd a legfelső szinten élveztük a kilátást a várra és a környező területekre. Topolyára este 8 órára érkeztünk vissza, ahol elköszöntünk vendéglátóinktól, és fáradtan, egy gyors határátlépésben bízva, de élményekkel telve indultunk haza.

Köszönjük a Rákóczi Szövetség támogatását, hogy a buszköltség kifizetésével lehetővé tették a 601 km-es kirándulás megvalósulását, melynek során a Nemzeti Összetartozás Napját méltó módon, de külhonban ünnepelhettük, a Vajdaságban új ismerősöket szerezhettünk, sok-sok épített történelmi és megőrzött kulturális emléket megtekinthettünk, falvakat és városokat bejárhattunk, s határon túli osztálytársaink lakóhelyét megismerhettük. Köszönjük Mengyán Pletikoszity Ildikó tanárnőnek a szervezést, Pletikoszity Paja tanár úrnak az útvezetést, Borsódiné Jaksa Éva és Szavity Renáta tanárnőknek a kísérő tanári feladatok ellátását, Bence Erikának, Illés anyukájának a városvezetést, Ispánovicsné Csapó Juliannának, Marci anyukájának a sok-sok édességet, mellyel hozzájárult energiaszintünk fenntartásához. Köszönjük továbbá Gugánné Tiszttartó Ágnes tanárnőnek, osztályfőnökünknek, hogy nem vesztette el lelkesedését, és minden nehézség ellenére kitartott mellettünk, s munkájával hozzájárult ahhoz, hogy ezekkel az élményekkel gyarapodhassunk.

Türr 9.A osztály

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.